Alvó nap nem éghajlatvédő

A napenergia tartós minimuma alig enyhíti a globális felmelegedést

Nincsenek napfoltok - a képet a Soho napelemző obszervatórium "Michelson Doppler Imager" -jével készítették. © SOHO (ESA és NASA)
felolvasta

A naptevékenység új, hosszú távú minimuma csak csekély mértékben lassítaná a globális átlaghőmérséklet emelkedését az ember okozta üvegházhatású gázok kibocsátása miatt. A potsdami tudósok ezt egy új tanulmányban találták meg, amelyet a "Geophysical Research Letters" magazin online kiadásában jelentenek.

A jelentés szerint a globális felmelegedés a század végére nem haladhatja meg a 0, 3 Celsius fokot, mint a kibocsátások folyamatos növekedését sugalló forgatókönyvek. A hőmérséklet emelkedése tehát kevesebb, mint tíz százalékkal csökkenne.

"Az a gondolat, hogy létezik egy új kis jégkorszak, ha a nap valóban hosszú pihenőidőbe lép, helytelen" - mondja Georg Feulner, a Potsdami Klímahatás-kutatási Intézet (PIK), a tanulmány vezető szerzője. "Egy új, nagy napenergia-aktivitás nem akadályozná meg azt az erős felmelegedést, amely az üvegházhatású gázok folyamatos kibocsátása esetén várható" - folytatta Feulner.

100 év leghosszabb pihenőideje

A napfoltok megfigyelései, a megnövekedett naptevékenység és a magasabb sugárzási intenzitás látható jelei azt mutatják, hogy a Nap jelenleg a legmélyebb és leghosszabb pihenési fázisa közel egy évszázadban. Mivel a műholdas mérések az 1970-es években kezdődtek, a napsugárzás soha nem volt ennél gyengébb, mint most.

Egyes napfizikusok ezért úgy vélik, hogy ez utalhat egy új, nagy napenergia-aktivitás minimumjának megkezdésére, hasonlóan a Maunder minimumhoz a 17. század végén. A Maunder minimumot az úgynevezett kis jégkorszakhoz társítják, amelyre észrevehetően alacsonyabb hőmérsékletek érvényesültek. kijelző

Használt páros éghajlati modell

Feulner és Stefan Rahmstorf (PIK) most egy nagy minimum hatását vizsgálták a 21. században egy kapcsolt éghajlati modell segítségével, amely az óceánokat, a légkört és a talajfelületet ábrázolja. A kutatók a szimulációkat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának közepes és nagy növekedésére alapozták az IPCC A1B és A2 forgatókönyvei szerint. Fontosnak tartották a vulkáni kitöréseket is, amelyek kiszámíthatatlanok, és véletlenszerűen elosztják annyi és olyan erőteljes kitörést, mint a 20. században a 21. században.

Ezek az alapvető feltevések a napenergia-aktivitás három különböző fejleményét szimulálják: egyrészt a kutatók feltételezték, hogy a napi aktivitás normál tizenegy éves ciklusa megismétlődik 2100-ig, és nem következik be nagy minimum. A másik két kísérletben a nap minimálisra csökken, ami a század végéig tart. A napsugárzás értékét 0, 08 százalékra és 0, 25 százalékkal alacsonyabbra állították be, mint 1950-ben. Az adatsorok azt sugallják, hogy a Maunder minimum alatt a napsugárzás körülbelül 0, 08 százalékkal volt az 1950-es szint alatt.

Hőmérséklet-emelkedés 3, 7 vagy 4, 5 fokkal

Ha a tizenegy éves napi aktivitás 2100-ig folytatódik, akkor a szimulációk a kibocsátási forgatókönyvetől függően 3, 7 vagy 4, 5 Celsius fokos hőmérsékleti növekedést mutatnak a referenciaérték fölé 1961 és 1990 között. Ezek az eredmények jól illeszkednek az új előrejelzésekhez - jelentették a kutatók. Egy új nagy minimumra, a napsugárzással, mint a Maunder minimum alatt, a két emissziós forgatókönyv körülbelül 0, 1 Celsius fokos növekedést mutat. A napsugárzás erősebb, 0, 25 százalékos csökkentésével végzett kísérletben a csökkentés 0, 26 Celsius foknak felel meg, mindkét kibocsátási forgatókönyvnél.

"Valószínűleg egy új nagy minimum 2100-ban alacsonyabb hőmérsékleteket eredményez 0, 1 - 0, 2 Celsius fokos hőmérsékleten" - mondta Rahmstorf, a PIK Földrendszer-elemző Kutatócsoportjának vezetője. A hőmérséklet-számítások, az aktív erők és a modellek minden bizonytalansága a három tényezőt adja meg a legnagyobb hibaként. A napenergia hűtési hatása valószínűleg nem haladja meg a 0, 3 Celsius fokot.

A hűtés nem tart sokáig

"Az új Maunder minimális napenergia-aktivitás nem tudta ellensúlyozni a globális felmelegedést az ember okozta üvegházhatású gázkibocsátás miatt" - vonják le a kutatók. Ezenkívül minden hűtési hatás átmeneti lenne, mivel a nagy napenergia-minimum általában csak néhány évtizedig tart, maximum egy évszázadig.

"A jelenlegi hőmérsékleti mérések azt is mutatják, hogy a csökkentett naptevékenység éghajlatra gyakorolt ​​hatása nagyon alacsony" - mondja Rahmstorf. A jelenlegi minimum nem csökkentette jelentősen a globális felmelegedést. Az elmúlt harminc évben az átlaghőmérséklet folyamatosan, 0, 16 Celsius fokkal emelkedett évtized alatt.

A rekordok megkezdése óta a második leghosszabb 2009-es év

A jelenlegi napenergia-minimum ellenére a NASA amerikai űrügynökség Goddard Űrkutatási Intézetének földmérő állomásai szerint a 2009-es év a második legmelegebb, a rekordok kezdete óta, csak 2005-re verték le. Ez messze a legmelegebb. A 2010. január világszerte a legmelegebb a rekordok kezdete óta, csak 2007. január volt még melegebb.

(Potsdami Klímahatási Kutató Intézet (PIK), 2010.03.11. - DLO)