A mélytengeri medúza csalik könnyű csalikkal

A gerinctelenek táplálékfelvételének biolumineszcenciájának első esete

Ha horgászni akarsz, akkor a megfelelő csalira van szükséged. Ez a szabály nyilvánvalóan a mélytengeri lényekre is vonatkozik. A tudósok most felfedezték egy medúza társat, aki vörös világítású csápokkal halakat csalogat. Ez a gerinctelen állatok csali biolumineszcenciájának első esete, ahogy a kutatók a Science folyóiratban közlik.

A kutatók becslése szerint a mélytengeri lakosok kb. 90% -a biolumineszcenciát alkalmaz, és ragyog. Sok esetben azonban nem ismert, hogy az állatok milyen haszonnal járnak ebből. Egyes medúzafajták lumineszcenciát használnak védekezésként - zavartan sugárznak, megtámadva támadóikat, megkönnyítve más ragadozók áldozatait. Míg néhány mélytengeri halnak olyan izzó csatlakozásai vannak, amelyek csaliként hasonlítanak, a tudósok még nem vettek észre, hogy valóban erre a célra használják őket.

Szifonoforok: Törékeny lánctelepek

A Monterey Bay-i Akvárium Kutatóintézet (MBARI) Steven Haddock vezetésével a tudósok évek óta kutatják a világító szifonofórokat, a helyi medúza közeli hozzátartozóit. Ezzel szemben ezeknek a kolóniáknak az egyes állata nem kerek sapkát alkot, hanem akár több tíz méter hosszú láncot képez. Szinte az összes szifonofor biolumineszcens, de mi alig ismert - többek között azért, mert a nagyon érzékeny láncok még a legkisebb zavarban is szétesnek.

Ezért Haddock a tengeri kutatóintézet távirányítású búvárrobotja segítségével zavartalanul megfigyelték a szifonoforákat természetes élőhelyükön, a tenger felszíne alatt ezer méter alatt. Felfedezte az Erenna nemzetség egy szifonoforának emésztőrendszerében kisméretű halakat, és arra a kérdésre jutott, hogy az 1 600–2 300 méter távolságon kívüli mélységben lévő állat képes-e elegendő táplálékkal rendelkező halat elkapni.

Titokzatos csomók mint kulcs?

Az Erennát mikroszkóp alatt megvizsgálva rejtélyes vékony rúdszerű szerkezeteket fedez fel vörös fénycsillogással, amelyek a medúza medúza menetei között vannak. Ez kell a kulcs a sikeres halászathoz? További mikroszkópos vizsgálatok azt mutatták, hogy ezeket a vörös darabokat úgy alakították ki, hogy hasonlítsanak bizonyos mélytengeri garnélarákra, amelyek élelmiszer-forrásként nagyon népszerűek. kijelző

A szifonoforok víz alatti megfigyelése azt mutatta, hogy az állatok valóban oda-vissza mozgatták vörös csaliküket úgy, hogy hasonlítanak az úszó rakodókra. Erenna gyomrában a halakon kívül vörös fáklyákat is találtak - Haddock szerint annak jelzése, hogy a csaléteket és a beleesett halakat együtt nyeltek be.

Alkalmazkodás a szélsőséges élőhelyekhez

Haddock ezeket a világítótesteket úgy látja, mint Erenna alkalmazkodását az életük nehéz körülményeihez. A legtöbb szifonofor egy csápok nagy hálózatát dobja ki az elhaladó állatok elfogásához. De ez a medúza nem nyújtja messze a csápját. Egy olyan környezetben, ahol a halak ritkák, csaláshoz használja őket

A felfedezés után Haddock és kollégái más szifonofor fajokat is megvizsgáltak, és hasonló fényvisszaverő struktúrákat is találtak itt. Nyilvánvaló, hogy a korábbi felfedezések figyelmen kívül hagyták vagy más módon értelmezték a könnyű csápok ezt a funkcióját. Ez a felfedezés paradigmaváltás számunkra - úgy véljük, hogy a legtöbb forrás csak a védelem céljából használja a biolumineszcenciát. De amint ezt megláttuk, rájövünk, hogy ugyanaz történik más fajokkal is "- magyarázza Haddock.

Az Erenna vörösen izzó csápjai arra is kényszeríthetik a tudósokat, hogy újból vizsgálják meg a vörös biolumineszcenciát. Mivel ezt az állatvilágban rendkívül ritkának tekintik. Az óceáni kutatók eddig azt is hitték, hogy a mélytengeri lények többsége egyáltalán nem érzékeli a vörös fényt. Az új eredmények egy teljesen új fényt adnak erre a feltételezésre. Talán, amint azt Haddock mondja, néhány mélytengeri hal nemcsak érzékeli a vörös fényt, hanem aktívan felhasználja azt ételekhez.

(Monterey Bay Akvárium Kutatóintézet, 2005.07.11. - NPO)